Hogy miért is ez lett a címe?

Ennek csak annyi az oka, hogy tanító szakos hallgatóként sok-sok gyakorlati órám van és sok-sok hasznos pedagógiai módszert tanulunk, de a legtöbb tanárunk elmondja, hogy ezek a módszerek nem alkalmazhatók mindenkire... Tehát nem mondhatjuk, hogy végy 23 gyereket, 4 év alsó tagozatot, sok tankönyvet és néhány osztályfőnöki órát és kész is, elkészült a 23 okos, kedves tanuló. Ilyen recept nem létezik.  És ez így is van rendjén. Hiszen ha minden gyerekkel ugyanúgy kéne bánni, az azt jelentené, hogy minden gyerek ugyanolyan lenne. Legfeljebb kinézetükben különböznének. Ezt azt hiszem elképzelni is rettenetes. Valószínűleg a mi munkánk egyszerűbb lenne és gyrosabb, de itt nem ez a cél. Mindenkit külön-külön kell megismernünk és megszeretnünk. (Aztán pedig négy évvel később elengednünk) Ez egyáltalán nem lehet könnyű, sőt, valószínűleg a pedagógusi páya egyik legnehezebb része. De erről majd később, ha már gyakorlott tanító leszek és lesz ezzel tapasztalatom. Amíg viszont eljutok odáig, ezen a blogon gyűjtöm a különböző módszereket, ötleteket, amik hasznosak de nem általános igazságok.

"Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!"

(Az egész dal meghallgatható itt)

Ha én felnőtt volnék...

Janikovszky Évának van egy könyve, aminek ez a címe. És be kell, hogy valljam, hogy gyerekkoromban nagyon imádtam. Manapság merült fel bennem a kérdés, hogy ez miért is lehet.
(Röviden, ha valakinek nem lenne kedve elolvasni, meghallgatni, akkor arról van szó, hogy egy kisfiú szemszögéből láthatjuk, hogy miért is jó felnőttnek lenni)
És ez nem jelent mást, mintsem, hogy a gyerekek igazán szépnek látják a felnőtt világot, sőt, gyakran szívesen lennének felnőttek. De, hogy ennek mik a konkrét okai, azt nem lehet tudni. Talán a felnőttek túl sokszor érzékeltetik a gyerekekkel, hogy nekik több dolgot szabad. Talán túl sokszor mondjuk, hogy "azt neked még nem szabad, túl kicsi vagy". És valószínűleg nem mutatunk rá elégszer arra, hogy miért jó gyereknek lenni, mit érdemes ilyenkor megtapasztalni és miért nem érdemes sietni a felnőttek világa felé.

Alulteljesítő tehetséges tanulók

Ugyancsak egy nagyon érdekes téma. Hiszen megint csak egy olyan csoport, amit nagyon nehezen lehet beazonosítani és még nehezebben kezelni. De hogy ne szaladjunk ennyire elébe: 

Kik is azok az alulteljesítő teljesítő diákok: 

Alulteljesítő tehetséges tanulónak tekinthető az a diák, aki kimagasló intellektuális képességeihez képest az 

iskolában tartósan gyengén teljesít a tantárgyak többségében.

És hogyan is lehet azonosítani:

-Az alulteljesítő tehetségek azonosításához két dolog szükséges: az intellektuális tehetség megállapítása; az alulteljesítés megállapítása. 

-Az alulteljesítés mérése mindig legalább két dolog vizsgálatát foglalja magában. Ezek közül az egyik az aktuálisan regisztrálható és már hosszabb ideje fennálló iskolai teljesítmény, míg a másik mérendő dolog az intellektuális képességek színvonala lesz. 

-Az alulteljesítők és a tehetséges tanulók azonosítására hasonló módszerek vannak 

-Nehezen mérhető az alulteljesítés mértéke.

Éppen ezekből a fentebb felsorolt nehezen beazonosítható jelekből következőleg fontos, hogy körültekintőek legyünk. A legjobb, ha szülők és a pedagógusok együtt találják ki a megfelelő megoldást. A lényeg, hogy kedvező legyen a gyermekre nézve és megszüntesse a tünetet. Itt kell elmondanom, hogy a szakértők és ma már a hétköznapi pszichológia is csak tünetnek tekinti az alulteljesítést a tehetséges gyerekeknél. Tehát egy megszüntethető állapot. 

A megoldás ezekben az esetekben ha beszélgetünk az adott diákkal, megpróbáljuk az órákat számára is élvezetessé tenni, különböző differenciált feladatokat adni neki. Illetve érdekes lehet a már egyre nagyobb számban előforduló tehetséggondozókkal megismertetni mind a szülőket, mind a gyermeket és javasolni egy-egy különóra látogatását. 

Hogyan jutalmazzunk?

Ez volt a témánk pár csoporttársammal néhány hónappal ezelőtt. Vagy legalábbis én ezt a részt kaptam. És  az volt az érdekes, hogy az előadás végén, miután hosszasan fejtegettem, hogy milyen módon lehet jutalmazni és egy-egy jutalmazási módnak mi az előnye és mi a hátránya, valaki megkérdezte tőlem, hogy akkor végülis mi a konklúzió, hogyan kell jutalmazni... És nem tudtam válaszolni. Pedig MINT MINDIG, erre feladatomra is becsületesen készültem. De nincs jó válasz a kérdésre. Hiszen nem mindegy, hogy mi a célunk. Más milyen jutalmazás az ideális, ha a teljesítmény növelése a cél. Más, ha a gyerekek belső motivációjának megtartása... És mai napig ezek mind olyan dolgok, amikre a gyermek pszichológusok és gyakorlott pedagógusok sem tudják a választ. Hiszen ez is egyénre szabott. 

Mindenesetre  itt van néhány fontos tudni való, ami minden esetben megállja a helyét.

Figyelni kell, hogy mikor, kit, miért, és hogyan jutalmazunk, mikor van helye a tanítás-tanulás folyamatában:

Érdekes feladatnál nem érdemes (hiszen önmagában is izgalmas)

Belsőleg motivált tevékenységeket nem szabad (színezés, rajzolás, összerakás, mozgással járó feladatok)

Tilos, ha a kreativitás, a válaszok sokszínűsége a cél

Elfogadható monoton feladatok elvégzésekor

És zárásul egy cikk a témával kapcsolatban.