Ennek csak annyi az oka, hogy tanító szakos hallgatóként sok-sok gyakorlati órám van és sok-sok hasznos pedagógiai módszert tanulunk, de a legtöbb tanárunk elmondja, hogy ezek a módszerek nem alkalmazhatók mindenkire... Tehát nem mondhatjuk, hogy végy 23 gyereket, 4 év alsó tagozatot, sok tankönyvet és néhány osztályfőnöki órát és kész is, elkészült a 23 okos, kedves tanuló. Ilyen recept nem létezik. És ez így is van rendjén. Hiszen ha minden gyerekkel ugyanúgy kéne bánni, az azt jelentené, hogy minden gyerek ugyanolyan lenne. Legfeljebb kinézetükben különböznének. Ezt azt hiszem elképzelni is rettenetes. Valószínűleg a mi munkánk egyszerűbb lenne és gyrosabb, de itt nem ez a cél. Mindenkit külön-külön kell megismernünk és megszeretnünk. (Aztán pedig négy évvel később elengednünk) Ez egyáltalán nem lehet könnyű, sőt, valószínűleg a pedagógusi páya egyik legnehezebb része. De erről majd később, ha már gyakorlott tanító leszek és lesz ezzel tapasztalatom. Amíg viszont eljutok odáig, ezen a blogon gyűjtöm a különböző módszereket, ötleteket, amik hasznosak de nem általános igazságok.
"Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!"
(Az egész dal meghallgatható
itt)
Ha bele gondolunk, most is olyan ("hozzávalókat" :)), dolgokat tanulunk, amire lehet nem is lesz szükségünk, mert az élet és/ vagy az osztály hozzáállása, magatartása közbeszól. Tulajdonképpen ehhez a hivatáshoz nincs egy olyan teljes "recept" sem, amihez bármikor nyúlhatnánk. Megkapjuk az alapot és azon kell változtatni, alakítani a mi szájunk íze szerint. Remélem folytatni fogod a blogot, mert nagyon érdekes, amibe belekezdtél! ;)
VálaszTörlés